XIII. Nógrádsipek utolsó birtokosai - más, újabb adatok…

 

Sipek határának felét 1725 óta a Gróf Forgách család, másik felét a sipeki Balás család birtokolta. 1849 után a Forgách felet Pulszky Ferenc szerezte meg, fia Pulszky Ágoston a falu  iskolájának felépítéséhez is hozzájárult. A századforduló tájékán Gross Jenő szerezte meg  a birtokot és 1945-ig a falu határának fele a nem itt élő birtokos kezén maradt.

 

A másik fél 1728 körül alapvetően két további félre oszlott, az örökösök Balás Gergely és Balás István voltak, illetve fiaik. Gergelynek hat, Istvánnak két fia volt. Gergely négy, már felnőtt korú fia a más anyától származó két fiatalkorú fiút Andrást és Györgyöt, apjuk 1721-ben bekövetkezett halála után, az öröklésből félreállíthatta, mert a Grassalkovichal kötött csereszerződésben szerepelnek, de Sipeken nem jutnak birtokrészhez, Szentiványon jelennek meg 1729 körül. Tehát a sipeki földeken István két és Gergely négy fia osztozik. XIX.szd. végi adat szerint a sipeki határ 3500 kat. hold, aminek elvileg a fele volt a Balások kezén, s a birtok kb.50%-a erdő, tehát a művelésre alkalmas terület mintegy  900 hold lehetett.

Az eredetileg Forgách térfelet zálogba birtokló Balások, akik nem a család Gergely illetve István ágához tartoztak, a XIX. szd.-ban már szerezhettek tulajdonjogot is, így több Balás is lehetett birtokos a Forgách ill. Pulszky majd Gross térfélen.
A XIX.szd.-ban a jobbágyfelszabadítás, a hitel megjelenése, a természetes szaporodás is jelentős változásokat hozott a Balások birtokviszonyaiban. A jobban gazdálkodók megvették a szegényebbek földjeit, s volt aki sikeres házassággal gyarapodott, volt aki, mint B Ignác fia Gyula, tönkrement. Balás Gyula 700 holdja került a hitelező Deutsch, szécsényi bankár birtokába, aki azután  részletekben értékesítette a földet.

 

A XX.szd. 30-as éveiben a branyitskai Nagy család vásárolt nagyobb területet és a B. Gyula féle kúriát, ill. a falu lakói is kisebb-nagyobb birtokrészekhez  juthattak, kiemelkedve ezáltal a zsellérsorból. Több Balás családbéli törpebirtokos mellett a nagyobb birtokosok: Balás Barna, az István ágból; Balás Emánuel fiai Károly és Cornél, a Gergely ágból voltak.

 

Balás Barna (1864. Sipek, 1952. Hortobágy)

Balás Antal (1822-1901) a falu iskolájának egyik építtetője és Károlyi Irén (1842-1913) gyermeke, gimnáziumi tanulmányait Vácon végezte. A magyaróvári Gazdasági Akadémia után még a budapesti Tudományegyetem szerzett jogi végzettséget. Jogászként a vármegyei adminisztrációban helyezkedett el, szolgabíró majd a balassagyarmati járás főszolgabírája huszonöt éven keresztül. 1919-ben elmozdították állásából, ekkor visszavonult Sipekre gazdálkodni. Felesége Pordán Margit, akitől1899-ben Margit leánya és 1901-ben  Antal fia született.

1920-tól bekapcsolódott a megye életébe, a megyei törvényhatóság tagja lett. Nógrádmegye képviselőjeként felsőházi taggá választották, 1931-től 1944-ig vett részt a parlament munkájában. 1945 után vagyonát elkobozták, földjeit államosították, sipeki háza, melynek falán egykor tábla hirdette, hogy ő a falu bírája, tanácsháza lett. A meghurcoltatásnak kitelepítés lett a vége, s valahol a Hortobágyon, egy juhakolban hunyt el 88 esztendős korában. Valószínűleg Tiszaföldváron temették el, sírja ma már nem ismerhető fel.
Leánya, Margit 1922-ben ment férjhez Balás Károlyhoz.
Fia Antal, hadapródiskolában nevelkedett és hivatásos katonatiszt lett. 1945-ben Németország-ban esett hadifogságba és Neudorfban elhunyt. A család ezen ága, miután utód nélkül halt meg, kihalt.

 

 

 

Balás Károly (1877. Balassagyarmat-1953. Fribourg, Svájc)
Balás (Emánuel) József (1842-1908) és Pajor Ilona (1854-?) gyermekeként született, testvérei Cornél (1878) és Lenke (1883). Egyetemi tanulmányait a budapesti, bécsi és genfi egyetemen végezte, a Budapesti Tudományegyetemen avatták a jog- és államtudományok doktorává, és az egyetem habilitálta magántanárnak is. Letette az ügyvédi vizsgát, így 1901 és 1903 között mint joggyakornok majd aljegyző a budapesti és pestvidéki törvényszéken. 1903-tól  1906-ig Nógrád vármegye tisztiügyésze, 1906 és 1914 között a kassai jogakadémia, majd a pozsonyi tudományegyetem tanára 1918-ig. Ekkor nevezték ki a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán a közgazdaság- és pénzügytan rendes tanárává. Rendkívül széleskörű szakmai munkásságot fejtett ki a közgazdaság, statisztika és a pénzügy területén, nem csak a hazai, de a külföldi tudományos körök is ismerték és elismerték tevékenységét. Nagyon sokat publikált, könyvei német nyelven is megjelentek.
A Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagja, a Nemzetközi Népességtudományi Intézet és a Nemzetközi Rádiójogi Egyesület magyar csoportjának elnöke volt. Tagja volt a magyar-román, a magyar-csehszlovák és a magyar-jugoszláv nemzetközi vegyes döntőbíróságnak, képviselte a magyar érdekeket Párizsban és Hágában. A Magyar Statisztikai Társaság alelnöke, a Magyar Gazdaságkutató Intézet tagja. Az Országos Felsőoktatási Tanács jog- és közgazdaság- tudományi szakosztály, valamint az Országos Statisztikai Tanács munkájában is részt vett.
1922-ben megnősült, felesége Balás Barna leánya Margit, és 1923-ban született meg fiúk: Balás István Károly.

1929-ben jelent meg "Családi feljegyzések" c. munkája, mely a családtörténet szempontjából alapmunka.
Politikai cikkei alapján már közismert volt, amikor 1939-ben a Magyar Élet  Pártjának képviselője lett Nógrád-Hont megyében. A képviselőház  közoktatásügyi bizottságának elnöke, s a megye törvényhatósági bizottságának is volt tagja. Az egyetemi ifjúság Turul Bajtársi Egyesületében a Primus Magister volt.
Így érte őt és családját 1945 a vesztes háború. Miután jó esélyekkel rendelkezett, hogy háborús  bűnösként kezeljék, az emigrációt választotta. Nemzetközi tudományos elismertsége révén Svájcban telepedett le, s hunyt el Fribourgban, 1953-ban. Feleségét és szintén jogi végzettségű fiát érték a retorziók ,vagyonelkobzás ,államosítás (Margitnak Varsányban is volt birtoka) majd a kitelepítés. István előzőleg is orvosi kezelés alatt állt vérképzőszervi betegsége miatt, így a hortobágyi pusztára  történt kitelepítés végzetes volt számára. 1952-ben hunyt el, a  debreceni temetőben lelt örök nyugalomra. Édesanyja túlélte a megpróbáltatásokat, s 1963-ban halt meg, a váci temetőben nyugszik. Velük a család ezen ága kihalt. 

                                     
Balás Cornél (1878. Balassagyarmat - 1962. Budapest)                                                           
Középiskoláit Lőcsén és Vácott végezte. Jogi tanulmányokat folytatott a budapesti, bécsi és genfi egyetemeken, államtudományi doktori oklevelét a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg. 1899-ben lett fogalmazó gyakornok a Belügyminisztériumban, 1901-től főispáni titkár Nógrádvármegyében. Részt vett az 1906. évi nemzeti ellenállásban, ezért állásából felmentették, majd a Wekerle-kormány idején visszahelyezték, 1908-ban visszarendelték a Belügyminisztériumba, ahol három évig dolgozott. Mint miniszteri segédtitkár került 1911-ben a Közigazgatási bírósághoz tanácsjegyzői minőségben, később elnöki titkár lett. 1921-ben miniszteri osztálytanácsos amikor ítélőbírává nevezik ki. 1937-ben tanácselnök, majd 1940-től a Közigazgatási bíróság másodelnökévé nevezték ki.
1945 után vagyonát elkobozták, kitelepítés és börtön volt az osztályrésze, lakását elvették, nyugdíjától megfosztották. Élete végéig fiának családjánál kapott menedéket és eltartást.
Felesége berceli Berczelly Edit volt, aki két gyermekkel ajándékozta meg: Kornél(1909.) és Anna Mária (1913).
Budapesten hunyt el 1962-ben, a Farkasréti temetőben nyugszik.

                                 
Balás Kornél (1909.Bp.-2000.Bp.)
Családi hagyományként jogi végzettséget szerzett és 1945-ig a Főpolgármesteri Hivatalban az alpolgármester mellett dolgozott. A tanácsrendszer bevezetésével állását elveszítette, majd a british Council könyvtárában helyezkedett el. A British Council megszüntetése után az Ameri-kai Nagykövetség könyvtárosa lett. Dolgozott a követség konzulátusán is, majd az összes magyar alkalmazottal együtt őt is koncepciós per alapján börtönbüntetésre ítélték. A börtönből 1956-ban szabadult ki, de 1957-ben visszakerült és csak 1959-ben rehabilitálták. 1960-ban lett ismét szabad ember és az Országos Fordítóirodának dolgozott 2000-ben bekövetkezett haláláig.
Felesége Maláty Flóra (1909-1980) szentendrei szerb család szülötte, történelem-művészettörténet szakos tanár volt. Két gyermekük született: 1937-ben ifj. Kornél és 1940-ben Eszter.

 

Ifj.Balás Kornél (1937.Bp.-2002.Bp.)                                                
Gyermekként, ifjúként érték azok a megrázkódtatások, szörnyű megpróbáltatások amelyek nagyapját, édesapját, a családot ellehetetlenítették. Édesapja bebörtönzésekor, hogy édesanyján és hugán segíteni tudjon, szinte gyermekként disszidálni próbált. Elfogták,meghurcolták…
Megkísérelt mindent, hogy talpon maradjon. Többnyire fizikai munkát végzett, miután priuszosként magasabb képesítést nem szerezhetett.
Felesége Márton Erzsébet  1968-ban hozta világra Gábor fiúkat.

Balás Gábor (1968)
Közgazdasági és a családi hagyományoknak megfelelően jogi diplomával rendelkezik. Egy multinacionális cég alkalmazottjaként több mint három évig Brüsszelben dolgozott, az USA-ban, Fairfax városában is hosszabb ideig alkalmazták. Jelenleg Budapesten, a Berkley egyetem kihelyezett tagozatán a harmadik diplomája megszerzésén fáradozik.
Az utolsó sipeki birtokosok egyetlen leszármazottjaként viszi tovább a család nevét.

 

**********************************

                                                        

Érdekességek, melyek az utóbbi időkben kerültek elő

Talán a híresebb Balásokkal kezdem:

Balás Pál az a bányamérnök, aki a hodrusi völgyben felfedezte a fasszait nevű ásványt.
Született 1811.01.25. Zólyom – elhunyt 1870.01.16. Hodrusbánya.

A Balás család Gergely ágából származott, s egyike azoknak akik Selmecbányán szereztek erdész vagy bányász képesítést. Balás Pál 1834-ben diplomázott, s kincstári mérnök lett. A selmecbányai bányák aknahálózatának felmérését és feltérképezését ő végezte el. 1868-ban bízták meg a Selmecbánya és  Garamberzence közötti vasút tervezésével és építésével..

 

Balás Béla volt zalai főispán, a Vakok Intézetének gyámolítója a család István ágából származott, az Arad, Temesvár környékén gyökeret vert jogász végzettségű B. István és Klobusicki Julianna dédunokája szintén jogász volt.

 

Balás Géza tanár szintén a család István ágából származott.

 

Balás Károly egyetemi tanár, politikus  mint az előbbiekben jegyeztem, 1953-ban hunyt el emigrációban, Svájcban Fribourgban van eltemetve. Egyébként a család Gergely ágából származott.

Balás Barna  felsőházi tag 1952-ben hunyt el, kitelepítésben a Hortobágyon.

Balás Árpád a magyaróvári gazdasági akadémia igazgatója a család Gergely ágából származik, apja Zsigmond  is a selmecbányai bányászati akadémián végzett és az erdélyi Oravicabánya főigazgatója volt.

 

2007-ben sikerült kapcsolatot teremtenem a bellusi Baross család, a Balásokkal rokoni és baráti kapcsolatban volt, tagjaival, leszármazottaival. Így további információkhoz, mi több tárgyi emlékekhez jutottam. Schaller Baross Nikolett jóvoltából fontos fényképek kerültek a birtokomba,nevezetesen:

Balás Barna olajképéről készült színes foto

Balás Károly fényképe

 

Balás Cornél fényképe  

Nógrádsipeken, a kúriákról készült képek 1940  körül

Dr.Balás István debreceni sírjáról készült fénykép

Balás Károly és a Pázmány egyetem vezetői  1931

Balás Cornél a Közigazgatási Bíróság tablóján

Szerencsésen megtaláltam Balás Cornél unokáját Balás Esztert, aki további értékes információkkal szolgált az utolsó birtokos Balások életéről, nehéz és hányatott sorsáról.
Csodálatos módon megmaradt az a színes diasorozat, melyet Édesapja Balás Kornél készített 1939 táján Nógrádsipeken, a diákat közösen digitalizáltattuk, a képeket Eszter a falunak ajándékozza. A gyönyörűséges népviseletbe öltözött leányok, asszonyok fotóiból is közlök.

 

A Falu műemlékeire vonatkozó fontos dokumentumot is kaptam tőle:
1950 körül nagyapja Balás Cornél kapott egy megkeresést, nevezetesen egy felmérést, amely egy kérdést is tartalmazott. Balás Cornél a kérdésre választ is adott, csak ez a válasz nem jutott el a kérdezőhöz…
1954-ben jelent meg Genthon István Nógrádmegye műemlékei c. munkája, majd 1961-ben a Magyarország művészeti emlékei háromkötetes mű, amelyben Nógrádsipek műemlékei majdnem változatlan szöveggel szerepelnek, hivatkozással az 1954-es műre. Nyomós indokaim vannak arra, hogy a megkeresés Genthon István részéről érkezett és azért került ez a szöveg a könyvbe, mert Balás Cornélt időközben bebörtönözték.

 

A megkeresés (felmérés)  egy 354 mm X  216 mm nagyságú géppapírra géppel íródott, a lap jobb felén. Fent  középen  Nógrádsipek, majd alatta bekezdésenként:

Balás Cornél ceruzával jegyezte fel a következőket:

 Ad 7.  Nagy Sándor egykori háza
Eredetileg és hosszú ideig Balás-féle kúria volt, épült a XVIII. század második felében.
Egyik tulajdonosa Balás Ignác, kinek felesége Ebeczky Éva volt.

 Ad 8. „Ebeczky kúria „ Sipeken ismeretlen, ezt a házat építette a XIX. század dereka táján Balás László, aki már öreg, özvegy korában jött vissza Sipekre lakni s ott is halt meg. 

               
Összegezve az eddigi ismertté vált adatokat, Nógrádsipek legrégebbi épített emlékei a következők:

 

 

A mai műemléki szabályok alapján az első két kúria számít csak műemlék jellegűnek.

                                                          

***************************************

Az új családtagok jelentkezése sem szünt meg, nemrégiben jelentkezett pl.: Balázs Árpád  Bagról, aki a Pusztamonostorra elszármazott sipekiek utóda. A Felvidékre szakadt Balások utóda Piros Gyula, Édesanyja Balás Teréz, a Gergely ág tagjának B. Anzelmnek a leszármazottja.

A családkutatás is olyan, hogy csak abbahagyni lehet, befejezni nem….

 

2008.február.